Beszámoló a Liga kupa FAI-s fordulójáról, ahogy én láttam
Nagyon izgultam, mert pünkösdkor repültem utoljára, azután már nem volt alkalmam kimenni gyakorolni sehova. Csütörtökre elég jó idő ígérkezett. Kicsit csalódottan láttam, hogy elég kevesen jöttek az egyetlen Magyarországon megrendezésre kerülő távrepülő versenyre, annak ellenére, hogy már januárban tudta mindenki hogy mikor lesz és csak két munkanapról van szó. Sőt mint ott többektől is hallottam, biztosra mondták, hogy csak a csütörtöki nap lesz jó. Így viszont időben felértünk a hegyre a második körrel. A taktikai megbeszélésen Józsi, mondta, hogy korán induljunk ablaknyitás után, amint lehet. Ez később jó taktikának bizonyult. Mi az ÉNY-i starthelyet választottuk nem a DNY-it. Így a tömeg is eloszlott, mert mindkét starthelyről volt indulás.
Mivel fél órával az ablaknyitás után sem indult senki, eltolták a légi startot egy fél órával, erre rá két percre már indult is a rajzás. A DNY-i starthelyről kezdték. Az ÉNY-i starthelyről én kb. hatodiknak indultam és így majdnem utolsóként értem abba a termikbe amivel „felestek” a többiek. Nagyon lassan sikerült kiemelkednem, de annyiból nem bántam, hogy tudtam még van fél óra az indulásig. Így is kellett egy nagy kitérőt tenni valamelyik irányba a hegytől, egyrészt a befelhőzés elkerülése miatt, másrészt az indulásra várakozás miatt. Végül elindultunk. Már ekkor nagyon boldog voltam, hogy közel felhőalapról tudok indulni a feladaton, másrészről két éve voltam utoljára versenyen és akkor közel sem volt ilyen jó időjárás hozzá. Innentől elég sima volt az út a második pont utánig, csak nagyon lemaradtam, mivel nem volt jól beállítva a gyorsítóm és nem tudtam használni. Kerecsend-i pont előtt többen majdnem beégtünk, de ott is szerencsém volt és még egyszer sikerült igen alacsonyról visszaemelkedni 2300-ig és még másfél pontot menni.
Mikor kiemelkedtem és elindultam még az is megfordult a fejemben hogy talán be is érhetek a célba. De sajnos ott elfogyott a szerencsém is és a lassúság megbosszulta magát, így Egerszólát-nál leszálltam. Mindenesetre így is nagyon boldog voltam, hogy két és fél órát repültem a feladaton.
A Pénteki napot valóban törölték, úgyhogy strandolni mentünk a Bogácsi strandra. Szuper volt.
Szombaton örömmel láttam, hogy többen jöttek, bár mint utóbb kiderült nem neveztek, szóval végül is nem lett sokkal nagyobb a ténylegesen versenyző mezőny. Először ezen a napon is az ÉNY-i starthelyen készültünk elő, mert azt jósolták, hogy oda fog fújni, ami később be is igazolódott, de tettünk egy sétát a másik starthelyre is a cuccal majd vissza. Taktikai vezetőnk ezen a napon azt javasolta, hogy várjunk. Úgyhogy egy jó fél órát néztük a többieket amint küzdenek a starthely előtt. Amikor azonban startot hirdetett vagy négyen ugrottunk, hogy készüljünk startolni. Ezen a napon is körülbelül fél órát ugráltunk a hegy előtt hol kicsit kiemelkedve hol kicsit a starthely szint alatt, mire jött egy olyan termik, amivel vagy tízen-tizenöten sikerült kiemelkedni és elindulni a feladaton.
A következő termikre viszont már csak kb. öten maradtunk. Józsi szólt, hogy induljunk el, mert jön az eső. Valóban a hegy mögött látszott az esőfüggöny, de én még nem láttam olyan közelinek és szerettem volna magasabbról elindulni, mint később kiderült ez rossz döntés volt. Hárman mentünk még egy darabig együtt (Horák Gyula meg Robi?) de, mivel ezen a napon se szuperált valahogy a gyorsító, simán ott hagytak és bár azon a vonalon repültem utánuk, mégis elsüllyedtem. Az utolsó 4-5 km-t már párszáz méteren sodródva tettem meg végül Vatta előtt elért a vég. Ekkor láttam meg egy hatos bolyt felettem elrepülni valamint, a Dórit és még valakit északabbra. 
Igazából meglepetten láttam az eredményeket vasárnap, mivel Nekem is benne volt, hogy nagyobbakat is repülhettem volna, ha máshogy döntök esetleg bizonyos szituációkban, illetve még kisebbet ha peches vagyok épp. Azért nagyon örültem a győzelemnek ez nem vitás.
Ezúton is köszönöm azoknak, akik nem neveztek, máshová mentek repülni, dolgoztak, vizsgáztak, illetve hogy Kati kárpótolta magát kedden a hétvégi pech sorozatáért. Ezúton is gratulálok az egyéni rekordjához!
Viszlát Krushevóban!