Rekordom története
Ez a nap is ugyanúgy kezdődött mint a többi, nem úgy ébredtem, hogy ma rekordot fogok repülni. Vértesszőlős eddig amúgy sem tartozott a kedvenc starthelyeim közé: évente többször megmásztam a rendkívül meredek felvezető utat, de a 7 év alatt még egyszer sem abszolváltam egy rendes távot sem erről a helyről. Minden leszállás után megfogadtam, hogy soha többé nem jövök ide, de mégis mindig visszatértem. 🙂
Jó kis csapat jött össze, mire felértünk a starthelyre már élt az idő, de senki sem akart startolni. Norbi unszolására én untam meg először a türelemjátékot, és amint emelkedni kezdtem három fiú egyből utánam indult. Aki utánuk startolt már nem tudott kiemelkedni, mert a túlfejlődött felhők mindent leárnyékoltak. Négyen indultunk el: Joe, DeltaAlpha, Elvis és én. A táv eleje a Velencei tóig azzal telt, hogy menekültünk, oldalaztunk az északi szélben nyugat felé a túlfejlődő elterülő felhők alól. Székesfehérvárt elhagyva csodálatos felhőkép alakult, de itt már csak ketten maradtunk Attival. A látvány fantasztikus volt: balról a Velencei tó, jobbról a Balaton! Sorban pattantak ki a szebbnél szebb cumulusok előttünk, végig magasan maradva könnyedén haladtam hátszélben. Nagy, stabil termikeket tekertünk végig, etalon idő volt, egyszerű repülés! A legnagyobb nehézséget az output ügyek jelentették, sajnos erre a problémára a megoldást még nem sikerült kitalálnom, de azóta is gondolkozom rajta. Nőként nem olyan egyszerű a probléma mint gondolnátok!
Négy óra után már minden termiket úgy tekertem mintha az utolsó lenne: plafonig. Szekszárdot és a hatos utat elérve már komolyan aggódtam hogyan fogok hazaérni (másnap fél hétre kellett dolgozni mennem), de eldöntöttem, hogy nem törődök vele, majd megoldom! Mint ahogy sejtettem, a Szekszárdi dombságnál ismét egy erős jól működő termikbe futottam bele, amit 2000m-ig tekertem. Innen kezdődött a végsiklás. A végsiklás alatt beugrott, hogy talán rekord is lehet, de úgy emlékeztem, hogy Zsu barátném bőven 170km felett repült, így ezen nem agyaltam. Amikor Bátaszék felett siklottam át, gondoltam rá, hogy leszállok, mert tudtam, hogy itt van vonat, de nem tettem mert bevillant egy mondat amit sokszor hallottam: „Zsu még a lábát is felhúzza, és berepül a kukoricásba is, csakhogy nagyot repülhessen” , ezért én is így tettem. 🙂 Egy út mellett szálltam le végül fél hétkor Baranya és Tolna megye határában. Szerencsére hamar felvettek, és hamar jött a vonat is.
Hazafelé úton hívott fel Varga Norbi, és újságolta, hogy ez a repülés női szabadtávrekord is lehet. Végre valami maradandót alkottam, ennek nagyon örülök!
http://www.xcontest.org/hungary/repulesek/reszletei:Emcsi/19.6.2014/10:54#fd=comment