Az EHPU Biztonsági és Képzési Bizottságának ülésén voltunk

2012.06.13.

 

Az ülést az ausztriai Gröbmingben tartották egy esős júniusi hétvégén, a korábbiakhoz képest jelentős létszámmal. John Lovell az ESTC (European Safety and Training Committee) elnöke a szokásoknak megfelelően vezette az ülést, míg a témákban felkészült előadók felvezették az előre meghirdetett napirendet.

Első kérdéskör a biztonság keretében egy európai baleseti adatbázis megteremtése. A teljes rendszer megközelítése új szemléletet kíván, hiszen a szabad repülésben a pilóták már világszerte nem vezetnek startkönyvet, eves repülési adatok összegyűjtése is lehetetlen, hát még negyedéves, vagy havi részletezés. Hazudni lehetne, de azt meg minek? Az adatgyűjtés legfontosabb eleme a valóság, hiszen azokat a magunk biztonságának növelése érdekében és nem valamiféle felsőbb hatalom utasítására tesszük.
Karl Slezak a DHV képviseletében javasolta, hogy országonként legyen egy felelőse a szakágunkban bekövetkezett balesetek alapadatai gyűjtésének, és az ESTC felé való továbbításának.

A biztonság másik nagy kérdése a felszerelés. Ezen belül a siklóernyőknél nagy a veszélye, hogy a gyártó nem ad meg korrekt zsinórtérképet, az egyedi darabok méreteltérései nagyok, sok esetben a gyártó azért nem ad meg adatot, hogy ne lehessen a termékét visszadobni mérteltérésre való hivatkozással. Gyakran akkora eltéréseket tapasztaltak adott gyártmányok azonos típusainál, hogy az egyik nem hasonlított a másikra. A termékhez megadott anyagok egyes gyártóknál nem az általuk megadottak. A piacon tanúsítatlan ernyők vásárolhatók nagy számban. Az olaszok küldötte Rodolfo Saccani megerősítette mindezt, még példákkal is illusztrálva.

Beni Stocker pedig bemutatta az egyik pondró heveder típus veszélyét, ahol a pilóta a zárt beülő miatt egy esetleges visszaszállás után kikötött combkör vissza nem kötése után nem veszi észre a nyitott hevedereket. Az elmúlt két évben nyolc halálos kimenetelű baleset következett be bekötetlen hevederekből.  A zárt pondró frontkonténerének karabinere nem viseli el a terhelést, kiszakad és a pilóta beülőjében nem bírja magát fizikai erővel benntartani.     

A biztonsági kérdéskör egyik fejezete a speed flying ernyők hovatartozása. Európa egyes országaiban ez tiltott, másutt a szabad repülő szervezethez tartoznak. A legtöbb baleset ezekkel a mini ernyőkkel történt, de ahol ezt szabályozottan és képzés keretében sajátítják el, ott sokkal kevesebb volt a baleset. Mégis a legtöbb ország hatósága nem ismeri el a speed flying ágazatot, mert a gyártók nem adnak certifikációt ezekhez az ernyőkhöz. Így azonban az ellenőrizhetetlenség a katasztrófák melegágya lesz. Mindenképp meg kell határozni a speed flying ernyők kategóriáját, de erre még csak keressük a megoldást.

A képzésről a DHV-s Karl Slezak tartott ismertetést. A DHV az E-learninget ajánlja, hasonló módszereket,, mint amiket a mi hazai képzési rendszerünkben kezdtünk elsajátítani, a honlapon valamennyi vizsgafelkészítő előadás megtalálható, az oktatási anyagok letölthetőek és a vizsgára jelentkezés így egyszerűbb. Megjegyezzük, hogy a német rendszer a központi vizsgáztatást részesíti előnyben a mi totális oktatói szabadságunkkal szemben.

Szó esett az európai jogosítási rendszerről is. Szöllösi Laci felvetette, hogy amit a magyar javaslatra évekkel ezelőtt elkezdtünk, az azonos oktatói követelményrendszer kidolgozása, a tandem pilóták nemzetköziesítése, az az elmúlt évben megtorpant, és ez nem szerencsés. Az ülésen részt vevők ezzel egyetértettek, a Chamonixban általunk indított folyamatot folytatni kell.

Marion Varner a francia küldött beszámolt az Annecyben tartható biztonságtechnikai tréning feltételeiről.   

Az ülés hosszasan foglalkozott a versenyernyők minősíthetőségének kérdéséről. A biztonság érdekében nem a legjobb megoldások születtek, mert egyes gyártók a versenyernyőkre EN-C tanúsítványt szereztek, miközben azok monster státusa nem változott. Viszont így már nem versenyzők is veszik ezeket, ami a biztonság szempontjából rosszabb, mint a korábbi helyzet. A bizottság a CIVL (az FAI Szabad Repülőinek Bizottsága, a siklóernyős és sárkányrepülő versenyzésért felelős szervezet) felé levéllel fordul, hogy a nem minősített ernyőkre vonatkozóan legyen előrelépés. Nem az Open Class kategória léte, vagy nemléte fogja előremozdítani a biztonságot, hanem a Siklóernyő Gyártók Szövetségének egységes szabályozó tevékenysége. Javaslatok születtek a megoldás irányába, mint például az oldalviszony, vagy a sebesség korlátozása, de a döntést nem ez a fórum hivatott megtenni.

Szöllősi Laci az ülés végén megemlítette, hogy az ESTC jelen lévő szakemberei is kevesek, hiszen nem demonstrálják az összes európai országot. Javasolta, hogy az ESTC ülésekre minden EHPU tagország küldötte kapjon meghívást, mert a bizottság munkájáról egyes országokban semmit sem tudnak. Márpedig a biztonság még a versenyzésben is az első. A siklóernyősök nagyobb százalékát azonban a nem versenyző hobbysták teszik ki.

A következő ülés Norvégiában lesz. Reméljük, addig a nyitott kérdésekben E-connecting útján a CIVL-el és a PMA-val is (Paragliding Manufacturer Association) előbbre jutunk. Mint ahogy mi magyar küldöttek azt reméljük, hogy egyszer a magyar szabályozásban is az itt elhangzó szakmai érvek kapnak szerepet, nem pedig a presztízsharc és a hatósági önkény.