Példa a repülés területéről

Hová fordulhat az állampolgár, ha  a hatóság jogtalanságot követ el vele szemben?
És hová fordulhat, ha a kormány nem végzi el a törvényben rá kirótt feladatot?
A példa:
A Légiközlekedési Törvény hatályba lépése óta a légiközlekedésért felelős egyetlen Miniszter sem hajtotta végre az abban a lajstromozásra nem kötelezett légijárművekkel (siklóernyőkkel, sárkányrepülőkkel, könnyűmotorosokkal, ejtőernyősökkel) kapcsolatos szabályozás rendeletben való megfogalmazására vonatkozó felszólítást.
2002 októberében az akkori GKM által összehívott szakmai egyeztetés fóruma végleges formában letette a javaslatot a jogalkotó elé, de az akkor hivatalba lépő új kormány 8 éven át halogatta a jogszabály megalkotását. Két évvel ezelőtt közvetlenül a választások előtt látszólag ismét sikerült a jogalkotó elé részeletesen kidolgozott javaslatot letenni, de az új választások után a beadott jogszabály javaslat köddé vált.
Így a lajstromozásra nem kötelezett légijárművek szabályozásában a meglévő szabályozási ellentmondások között a hatóság lép fel a jogalkotó szerepében. Eljárásokat szül, állásfoglalásokat ad ki, ahelyett, hogy végezné a munkáját.

A területért felelős államtitkár az európai normákkal és a meglévő jogszabályokkal ellentétesen magyarázkodik, nem tehet mást hiszen a hivatkozott jogszabály alkotásakor még nem ezen a területen működött. Álláspontja szerint: “a polgári légiközlekedési szakszolgálati engedélyek egészségügyi feltételeiről és kiadásuk rendjéről szóló 14/2002. (II. 26.) KöViM-EüM együttes rendelet 11.§ (1) b) pontja alapján 2. egészségügyi osztályba tartoznak a lajstromozásra nem kötelezett légijármű-vezetők”. És ez valóban 2002 óta így is van, hiszen a szakszolgálati engedély megszerzéséhez repülőorvosi minősítés az előírás. Annak, aki lajstromozásra nem kötelezett légijármű vezetéséhez kíván szakszolgálati engedélyt szerezni, valóban meg kell felelnie a 2. egészségügyi minősítésnek.

A légijármű sport és magáncélú használatához azonban a magasabb jogszabály, a törvény előírásai szerint nem kell hatósági engedély. A törvény szerint a lajstromozásra nem kötelezett légijárművet az vezetheti, aki nem szenved a külön jogszabályban felsorolt betegségek, vagy testi hiányosságok egyikében sem. Ez 2002-től 2008-ig a jogalkalmazásban is így nyert értelmet. Csak 2009 óta a hatóság látásmódjának megváltozása óta van ez hazánkban másként. Aminek következtében szakmánkban elzártuk magunkat Európától, az európai szabályozástól és a sportban nemzetünk képviselőit méltánytalanul hátrányos helyzetbe hozzuk.
Miért is? Mert a ferde értelmezéssel ezreket lehet megsarcolni az amúgy jogilag nem előírt repülőorvosi vizsgálat díjtételével, ami több tízmillió fotrintos hatósági bevételt eredményez. Aki ragaszkodik a jogaihoz, azt meg lehet bírságolni, a bírság is a hatóság működési bevétele a jelen jogszabályok szerint.
Kétségtelen, hogy ma, amikor hazánkban sokkal súlyosabb problémák megoldásán fáradozik a kormány és nyilvánvalóan a területen dolgozó kevés minisztériumi alkalmazott is, akkor ilyen látszólag jelentéktelen probléma nem igazán tarthat számot közérdeklődésre. Az is elképzelhető, hogy a hatóság alkalmazottainak tetteit nem személyes érdekek, vagy valamiféle bosszú hajtja. De a szabályozatlanság, illetve az egymásal ellentmondó rendelkezések nem csak kárt, de veszélyt is okozhatnak, hiszen a repülésben a biztonságot a felkészültség mellett mindig a kristálytiszta szabályozás adja. És a jelen jogi csűrés csavarás a hazai könnyűrepülésben, a sárkányosok és a siklóernyősök szakágában zavart, ezáltal életveszély helyzeteket okoz. A szakemberek látványos háttérbe szorítása azt eredményezte, hogy dilettáns szervezetek kapnak hatósági engedélyeket, miközben több száz pilóta választja az illegális repülő tevékenységet. Közülük az elmúlt 3 évben már négyen vesztették életüket. Sehova sem tartozók, a feketézésbe menekülők. És ez már nem csupán pár ember hobbyjának kérdése, hanem a kormányzás felelőssége is.

Úgy tűnik évek óta hiába kérünk lehetőséget a személyes konzultációra, hogy az Európai normáknak megfelelő egyértelmű jogi szabályozás – amelyet a repülésekre vonatkozó legmagasabb szintű jogszabály már 15 éve, a Nemzet Légügyi Stratégiája pedig 2011. június 3-án deklaráltan megkíván – mihamarabb megszülethessen.

Jelen írás szerzője mint ezzel a területtel 34 éve foglalkozó szakember, bejegyzett szakértő, de akár mint a hazai legnagyobb szakmai szervezet választott elnöke is készséggel ajánlja tapasztalatait ehhez a munkához.
A kérdés: lesz – rá vevő?

Tisztelettel:
Kerekes László