Beszámoló az EHPU ez évi üléséről

Idén mi rendeztük az Európai Sárkányrepülő és Siklóernyős Unió éves konferenciáját az Actor Business Hotelben február 19-én.
Az EHPU 2001. január 27-én alakult, célja, hogy előmozdítsa a sárkányrepülés és a siklóernyőzés lehetőségeit és képviselje szakmai érdekeit Európában. Szervezetünk a Szabad Repülők Szövetsége hasonló célokkal alakult hazai vonatkozásban és ezért érthető, hogy  2004-es megalakulása óta részt vesz az EHPU ülésein, ahová a 2006-ban nyert felvételt.

A tavalyi német elnökséget múlt év februárjában hazánk váltotta fel, az elnöki szerepkörre Szöllösi Lacit, szervezetünk akkori főtitkárát választotta meg közgyűlésünk. Ez jó választásnak bizonyult, mert az azóta MRSz főtitkárnak alkalmazott vezetőnk méltó módon prezentálta, hogy hogyan kell hazánknak öt nyelven kommunikálva és történelmileg híres vendégszeretetét bemutatva Európa élére állni. Legalábbis az ülés végén ilyen elégedett véleményeket és elismerő köszöneteket hallhattam régről ismert vendégeinktől.

De mi is történt ezen az ülésen azon túl, hogy az Európa szabad repülését képviselő sárkányosok és siklóernyősök küldöttei olyan közös hangot és családias légkört teremtettek, ami előremutató minden sárkányos és siklóernyős közösség számára. Nemcsak együtt ettünk, ittunk, nevettünk és énekeltünk, hanem a szakmai kérdések komoly felvetéseiben is teljesen egységes elveket vallottunk.
Csak egyetlen szavazáskor jelentette ki az olasz küldött, hogy Ő az FAI legközelebbi szakági ülésére az Olasz Repülőszövetség által kiküldött személynek azt fogja javasolni, ne támogassa az EHPU javaslatát. Az ülésteremben megdermedt a hangulat. Egy bizonytalan korrekció hangzott el: „ne az EHPU javaslata ellen, hanem mellett, ugye így akartad mondani?”

„Nem” válaszolt Luca, az Olasz Szabad Repülők Szövetsége képviselője. „Azt fogom javasolni neki, hogy az EHPU javaslata ellen szavazzon. Így azután bizonyos, hogy támogatni fogja az EHPU javaslatát…”
Kitörő kacagás fogadta ezt a megközelítést. A szünetben odamentem Lucahoz, és elismerésemet fejeztem ki humoráért. Komoran mondta: „Nem volt vicc. Ez nálunk valóban így van.”
Akkor eszembe jutott a HFFA MRSz-ben eltöltött első 5 éve, és rájöttem, hogy a szabad repülés nemcsak nálunk vált ki egyesekben érthetetlen ellenkezést, nem értve a József Attilai gondolatot: „Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent…” Sosem értettem, hogy bármely repüléssel foglalkozó ember hogy nem értheti ezt az egyszerű képletet: a Szabadság = Rend. S a Szabadság nem egyenlő a Szabadossággal.  
A konferencia egyik csomópontjában a két évvel ezelőtti magyar javaslat továbbfejlesztése állt: a közös európai oktatói szint megállapítása és egymás oktatóinak elismerése. A másik fókusz az EASA felé benyújtott javaslatok a légtér használattal kapcsolatosan. A harmadik fő kérdéscsoport a biztonság, a negyedik a természetre való hatásunk, az ötödik a kapcsolat a PPG-vel voltak.

Az ülést felkérésünkre a hazai légiközlekedésért felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztérium képviseletében Révész Tamás nyitotta meg. Bevezetőjében rámutatott arra a kedvező egybecsengésre, hogy jelenleg Magyarország adja az EU elnökséget is, és említést tett az ezzel kapcsolatos európai légügyi szakmai jogharmonizáció hazai helyzetéről. Jelenleg hazánkban épp megfogalmazásra kerül egy új légügyi stratégia, amelynek munkájában maga is részt vesz és személyesen vezeti a légialkalmasságról készülő új jogszabály előkészítésével foglalkozó munkacsoportot. Kiemelte a könnyű repülés területén a nonprofit jellegű tevékenység és az ezen a területen kiadott légialkalmasság igazolás és jogosítások szabályozásának szükségességét.

Angus Pinkerton a légialkalmassági bizottság vezetője beszámolt a légialkalmassági munkacsoport által végzett munkáról. Ismertette a siklóernyők légialkalmassági teszteléséről szóló szabvány elfogadottságának helyzetét és megemlítette, hogy ezek után nincs értelme a versenyeken nem certifikált eszközöket engedni repülni. Hangsúlyozta, hogy ez a biztonság kérdésével szorosan összefügg.
Ezután a biztonsági és képzési munkacsoport vezetője beszámolója szinte folytatása volt az előző témának. A biztonsági kérdések között szó esett a műanyag csatos sisakok veszélyeiről is. Hiába felel meg ugyanis egy sisak a tavalyi biztonsági ajánlásként bemutatott EN 966 szabványnak, ha a csat kioldódik a legkisebb erőhatásra is.

Magyar javaslatra részt vett az ülésen John Aldridge a CIVL elnöke, ami áttörés az EHPU és a CIVL együttműködésében, mert erre eddig nem volt példa az EHPU történetében. A CIVL elnöke egyben tagja a Szöllösi Laci vezette CIVL Safety and Training Committeenek, és ezen a területen kértük fel az EHPU-val való együttműködésre. Elmondhatjuk, hogy az FAI – azaz a világ repülősportját összefogó szervezet szabad repülők képzését és biztonságát felügyelő bizottsága és az európai siklórepülő szakmai szervezet együttműködése a mi kezdeményezésünkre indult meg.

A légtér riport a konferencia legelkeserítőbb momentuma volt. Günter Bertram először bemutatta az EASA európai légtér munkacsoportja tevékenységét a SERA (Standardized European Rules of Air) keretében. Kiderült, hogy az általunk beadott javaslatok egyikét sem vették figyelembe, nem is ismerik a siklóernyő és a sárkányrepülő kategóriát, kizárólag vitorlázó repülőben gondolkodnak, ami számunkra nem kedvező, mert az így kialakított szabályozás életveszélyes lesz. Günter rezignáltan megjegyezte: „Azért örüljünk, hogy legalább még repülhetünk…”. Mire a mellette ülő küldöttből kiszakadt: „Hát lehet, hogy ilyen szabályozás mellett nem kéne.” És valóban, ha a hazai jogi zűrzavarra gondolok, a biztonság legcsekélyebb átgondolása nélkül a légtérbe eresztett nagysebességű repülésekre, az egyoldalú légtér szerkezetre benne a határsávval, a kritika nélkül engedélyezett eseti légterekre, a NOTAM-nak nevezett feldolgozhatatlan számhalmazra, vagy a felhőktől való a tudomány mai állása szerint megmérhetetlen, de betartásra kötelezett távolságokra, már-már egyet kell értenem. De akkor hol marad a repülés jelmondata: „Navigare necesse est.”?

Az ülés végén szó esett a PPG-k helyzetéről Európában. Kiderült, hogy csupán Norvégia és Dánia foglalkozik közös szövetségben a PPG-sekkel, minden más tagország a hazai UL szövetséghez tartozónak kezeli ezt a szakterületet. Megemlítettem, hogy az EHPU-hoz hasonló szervezete a motoros könnyűrepülésnek az EMF (European Microlight Federation) és ennek a szövetségnek a feladata a PPG szakmai képviselete. Sajnos hazánk egyetlen UL szakmai szervezete sem tagja ennek a szervezetnek.
Thomas Senac a környezetvédelmi bizottság vezetője távollétében levélben küldte el beszámolóját. Az olasz küldött bemutatott egy tanulmányt, amely a siklórepülők Monte Grappa madaraira való hatásával foglalkozik. A tanulmány bizonyítja, hogy a siklóernyős vagy a sárkányos nem zavarja a természetben élő madarakat. Ez a tanulmány egybecseng a környezetvédelmi bizottság jelentésével, ami hasonló aspektusokat részletez.
Az utolsó momentum egy mentőrendszer bemutató volt. A franciák bemutattak egy rádió távirányítású mentőrendszert, amit a földről az oktató nyithat, ha a pilóta besokkol, vagy elájul. Ekkor egy rugós rendszer lövi ki a kupolát. A víz és ütésálló rendszer bizonyára elterjed főként a biztonságtechnikai tréningeken.

Az ülés közös borkóstolós vacsora utáni hajnalig tartó karaoke partyval ért véget. Szőlő minden résztvevő számára saját anyanyelvű dalt tudott ajánlani, a hangulat pazar, a szervezés professzionális volt. A Volare közös eléneklése után egyenként búcsúztunk. A nagy család tagjai nyugovóra tértek. Egyesek közülük már tervezik a nyári magyarországi szervezésű ESTC konferencián való részvételüket. Most, amikor ezt a beszámolót írom, a küldöttek, partnereikkel együtt éppen buszos városnézésen vesznek részt. Ismerve fővárosunk szépségét biztos vagyok benne, hogy ez lesz számukra a hab a tortán…