Tisztelt Miniszter Úr!
Mint a hazai sárkányrepülő sportért felelős szervezet a Szabad Repülők Szövetségének elnöke több éve húzódó problémáink miatt írok Önnek.
Elsőként a 2006. december 23-i 319/2006.(XII.23.) számú krm. rendelet számunkra és pilótáink számára diszkriminatív volta miatt, amelyet több alkalmommal is sérelmeztünk, de a rendelet módosítása késedelmet szenved. Ez a rendelet különösen veszélyes sportnak minősítette a sárkányrepülést, pedig az semmiképp nem extrém sport, de még csak nem is veszélyesebb, vagy baleseti statisztikájában nem kedvezőtlenebb, mint más – extrémnek nem minősíthető – sportok.
A sárkányrepülés hazai, több mint 30 éves történelmében a sárkányrepülő versenyeken elvétve fordultak elő balesetek. A sport a repülésre jellemző szabályozott és ellenőrzött keretekben folyik, széleskörű az oktatómunka és a baleseteket megelőző információ-terjesztés. A pilóták és légijárműveik évente szigorú vizsgáztatáson és felülvizsgálatokon esnek át, ellentétben a közúti közlekedésben megszokottal. Tevékenységünk biztonsági szempontból kiemelten kezelt, a szabályozás a XCVII./95. számú Légiközlekedési törvény, valamint a CLXXXIV/2005 sz. A légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek
és egyéb közlekedési események szakmai vizsgálatáról szóló törvény hatálya alá esve rendkívül szigorú és felügyelt.
Mindezek ellenére a hazai sárkányrepülő sport méltánytalanul háttérbe szorított helyzetben van. Az európai joggyakorlattal élesen ellentétben a természetvédelmi területekről, a határsávból, vagy értelmetlenül lefoglalt polgári nagygépes, vagy katonai légterekből kitiltva, életterétől megfosztva próbál ez a sport fennmaradni. Mindezt tovább súlyosbítja a fent említett
diszkriminatív rendelkezés. A hazai sárkányrepülő sportolók létszáma a mostoha hazai lehetőségek és környezet miatt ma már nem haladja meg az 50-et, míg a képzésekbe bevont 2009-re vizsgázott jogosított sárkányrepülő oktatók száma 18. A kis létszám ellenére sárkányrepülésben világcsúcstartónk van, és a világ több ezer sárkányosát számon tartó rangsorban két pilótánk is évek óta az élmezőnyben szerepel.
Eközben a sajtó egy-egy könnyűmotoros balesetet sárkányrepülőnek címezve folyamatosan rossz hírét kelti ennek a szelíd és – 32 éves sárkányrepülő múlttal és a hazai egyetlen kamarai tagsággal rendelkező siklórepülő szakértőként is bátran állítva – biztonságos közlekedési formának. Talán ez a méltatlan sajtókampány az oka, hogy a jogalkotó – a szakmai szervezetünkkel való kapcsolat felvétele híján – kérdezés nélkül beemelte ezt a sportágat a veszélyesnek minősítettek közé.
2007. március 2-án az általunk felvetett problémára a Miniszterelnök Úr az alábbiak szerint reagált:
„Levelével kapcsolatban tájékozódtunk a témáért felelős Egészségügyi Minisztériumban. Megtudtuk, hogy nagyon sok hasonló levelet kaptak. Ennek eredményeként jelenleg is több belső és külső egyeztető tárgyalás van folyamatban a rendeletben érintett különböző szervezetek képviselői és a szakértők bevonásával, közösen áttekintik a lehetséges megoldásokat. A szaktárcánál ígéretet tettek arra, hogy amint kialakul egy közösen képviselhető megállapodás, haladéktalanul tájékoztatni fogják Önt és a többi érintett szervezet vezetőjét is.”
Azonban úgy tűnik mind a közösen képviselhető megállapodás, mind az említett ígéret arról, hogy szervezetünk valamiféle tájékoztatást fog kapni a változásról, eddig váratott magára. Ezért kérem Önt, segítsen bennünket abban, hogy a jogszabály végrehajtására kiadott rendelet felsorolásában a sárkányrepülés – ahogyan a hasonló egyéb repülő sportok – ne maradhasson
benne.
Másik jogszabály értelmezési problémánk a 14/2002. (II. 26.) KöViM-EüM együttes rendelettel kapcsolatos, amely a polgári légiközlekedési szakszolgálati engedélyek egészségügyi feltételeiről és kiadásuk rendjéről. Ez a rendelet bevezetőjében rögzíti: „A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 53. §-ának (5) és (6) bekezdésében
kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeljük el:”
Azonban a rendelet 11. §. (1) bekezdésében az alábbiakat is tartalmazza:
„Az orvosi minősítéshez kötött repülési szakszolgálatok és tevékenységek repülő-egészségügyi besorolása a következő:
b) 2. Egészségügyi Osztály: az a) pontban nem említett lajstromozott légijármű pilóta/növendék pilóta, illetve lajstromozásra nem kötelezett légijármű-vezető, légiutas-kísérő,”
A lajstromozásra nem kötelezett légijármű vezetők egészségügyi feltételeiről a korábban kiadott magasabb szintű jogszabály az XCVII./95. számú légiközlekedési törvény azonban másképp szabályoz:
„52.§. (3) Lajstromozásra nem kötelezett légi járművet az vezethet, aki nem szenved a külön jogszabályban felsorolt betegségek vagy testi hiányosságok egyikében sem, és aki a légiközlekedési hatóság által engedélyezett tanfolyam elvégzéséről bizonyítvánnyal rendelkezik.”
továbbá ugyanezen paragrafusban:
„(6) A lajstromozásra nem kötelezett légi járművel folytatott repülések és az azokkal összefüggő tevékenységek végrehajtásának szabályait a miniszter rendeletben állapítja meg.”
ezért a 14/2002. (II. 26.) KöViM-EüM együttes rendelet 11.§. (1) bekezdését a lajstromozásra nem kötelezett légijármű vezetőkre a rendeletet alkalmazni nem jogszerű.:
Sajnálattal tapasztaljuk, hogy ez a jogi inkoherencia szakmai körökben is zavart okoz, mivel a törvény említett pontjára való hivatkozással a lajstromozásra nem kötelezett légijárművek szabályozására vonatkozó rendelet még nem jelent meg.
Az NKH Légügyi Igazgatósága 2009. október 20-án erre vonatkozóan megítélésünk szerint helytelen jogértelmezést adott ki, ami sérti szövetségünk tagjainak érdekeit és a nemzetközi szakmai gyakorlatot is. A lajstromozásra nem kötelezett siklórepülőkre vonatkozóan az európai gyakorlat az alábbi:
Angliában, Dániában és Izlandon nincs orvosi követelmény a sárkányrepülő, vagy siklóernyős pilóták számára. Németországban sem szükséges orvosi ellenőrzés, a pilóta felelőssége az alkalmasság. Ausztriában és
Finnországban a: a pilóta nyilatkozik, hogy jó egészségben van, ez elég az érvényes licence-hez. Tandem pilótáknak még van orvosi követelmény. Norvégiában, Szlovákiában és Szlovéniában gépjármű vezetési szint (jogosítvány) elég. Franciaországban a Francia Repülőszövetség által kijelölt bármely orvos elvégezheti az alkalmassági vizsgálatot, amelynek
követelménye nem haladja meg az általános járművezetés követelményeit.
A sportág gyakorlatában még sohasem jegyeztek fel olyan balesetet, amely a pilóta egészségi alkalmatlansága miatt történt volna. Talán ez az oka Európában, a sárkányrepülők és a siklóernyősök ennyire liberalizált egészségügyi ellenőrzésének.
Ezeket az információkat nemzetközi kapcsolódásunk révén ismerjük. A Szabad Repülők Szövetsége, amelynek elnöke vagyok az egyetlen hazai repülő társadalmi-szakmai szervezet, amely rendes tagja az európai szakmai szervezetnek (EHPU – European Hanggliding and Paragliding Union).
A Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium Légi és Vízi Közlekedési Osztályával való egyeztetéskor arról tájékoztattak minket, hogy foglalkoznak a lajstromozásra nem kötelezettek szabályozásával, ami megoldást fog jelenteni a vitatott orvosiról, hiszen ebben a jogszabályban szerepelni fog az ilyen típusú légijármű vezetők egészségügyi követelményeinek előírása is.
Tudomásunk szerint sem Magyarországon, sem Európa más országaiban, kiszűrhető egészségügyi okból baleset nem történt. Ezért sajnálatos, de megítélésünk szerint veszélyes is, hogy az NKH LI egy jogi anomália miatt tiltásokkal él, és elveszi a lehetőséget az oktatóinktól, hogy a tanítványaikat biztonságosan oktathassák, képzésüket felügyelhessék. Megítélésünk szerint ez nem szolgálja a repülés biztonságot.
Tisztelt Miniszter Úr!
Kérem, nézze el nekem, hogy levelemet Email útján is továbbítom, talán megérti, mindezt levelem sürgőssége indokolja.
Bízva gyors és hatékony közbelépésében:
Tisztelettel:
Kerekes László siklórepülő szakértő
Szabad Repülők Szövetségének elnöke