2007. jan. 11-én mint a HFFA főtitkára meghívást kaptam a következő napra 10 órára.
A megbeszélésre azoknak a sportoknak a vezetőit hívták meg, akik a TB rendelettel kapcsolatban levelet írtak Elbert Gábor Úr Sport Szakállamtitkárnak. Ő sajnos nem tudott jelen lenni a megbeszélésen.
Az értekezletet Fazekas Attila osztályvezető nyitotta meg.
A törvény előkészítéséről Fazekas Úr elmondta, hogy ők is csak akkor kaptak értesítést róla, amikor már a legfelsőbb szinten volt így nekik sem volt beleszólásuk.
A szabályozás eredeti célját nem kifogásolják, csak szakmailag egyeztetni kellene a sportok vezetőivel. Úgy gondolják, hogy nem az Alkotmánybíróság a járható út, hanem egy gondosabban előkészített módosítás. Véleményük szerint nem kell ajtóstul rohanni a házba, hanem inkább a fokozatosság elvét követve egy közös álláspontot kellene képviselni, és egy olyan módosítási kérelmet kell beadni, amit minden, most extrémnek nyilvánított sportszövetség aláír.
Majd szó esett az extrém definíciójáról, amely (valami olyasmit rejt magában) körülbelül úgy van megfogalmazva, hogy a kifejezetten veszélyt kereső, saját testi épségre veszélyes sportok, szabadidős szórakoztató tevékenységek.
Javaslata: kérjünk állásfoglalást mitől extrém egy sport, gyűjtsük össze a baleseti statisztikáinkat, és ezeknek függvényében végezzen az EÜM felmérést, hogy mekkora teher vagyunk mi az egészségbiztosításnak a nem extrém sportolókkal szemben.
Fazekas Péter, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség alelnöke szintén nehezményezte, hogy tájékoztatás és előzetes felmérések nélkül készült el a jogszabály. Úgy gondolja, hogy azokat a sportokat, akik szövetségben vannak, különösen a Nemzeti Sportszövetség tagjait nem szabadna extrém sportoknak nevezni. Azt javasolta, hogy a szerevezettség nélküli sportolók legyenek extrémnek nyilvánítva. A sportoláshoz mindenkinek alkotmányos joga van, nem lehet negatív megkülönböztetést tenni egyik vagy másik sport között, különösen nem lehet ezt megtenni előzetes felmérés és egyeztetések nélkül.
Fazekas Attila a javaslatot kiegészítette azzal, hogy a sport törvény alá vonatkozó sporttevékenységek ne lehessenek extrém sportok.
Méhész Sándor, az MRSZ főtitkára nehezményezte, hogy amikor az NSSZ-től információt kért december 7.-én, semmilyen tájékoztatást nem tudtak adni a készülő jogszabállyal kapcsolatban. A hivatalos utat betartva az MRSZ javaslatokat és kérdéseket tett fel az
NSSZ-en keresztül, melyekre azonban válasz eddig (a mai napig) nem érkezett.
Méhész Úr elmondta, hogy a jogalkotási törvény értelmében egy rendelet alkotásánál az érdekelt felekkel egyeztetni kell, de minimum tájékoztatni kell őket. A jogszabályhoz kapcsolódó kérdései: mi az extrém?
Kivel egyeztettek? (Mint kiderült senkivel sem)
Mire számíthatunk? A törvény végrehajtási utasítása hiányzik.
Mi a cél?
A jogszabály nagy kockázatról és tudatos egészségkárosításról ír. Nem lehet tudni, hogy ezek a sportágak mi alapján lettek besorolva, hiszen semmilyen felmérés illetve statisztika nem készült.
Fazekas Attila kifejtette, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy ne jelenhessen meg a jogszabály, jelezték alkotmányossági aggályaikat. Elmondta, hogy a jogszabály csak a hivatásos sportolókra vonatkozó korházi térítési díjakat tartalmazza.
Méhész Sándor: a repülős sportokra a légiközlekedési törvény egységesen vonatkozik, ez a jogszabály azonban egyes repülős sportokat kiragad. Miért különböztet meg egyes légiközlekedést a többitől? Az alkotmányosság emiatt is megkérdőjelezhető.
Burucs Mária a hegymászóktól elmondta, hogy a falmászók körében nagyon sok gyermek is van, versenyeket rendeznek, és külön balesetbiztosítást is kötnek. A szülők azonban aggódnak, mert TB alanyi jogon csak 18 éves korig jár.
Farkas Péter szerint a statisztikát nem nekünk, hanem a kormánynak kellene összeállítania.
Az autósport szövetség vezetőjének elmondása szerint az ő baleseti statisztikájuk nem indokolja az extrém (besorolást) megnevezést, mert esetükben egy balesetben inkább a közönség sérül, mint a pilóta.
Koncz Tekla, a Magyar Waterboard és Vizisí Szövetség képviselője aggályát fejezte ki a közös javaslattal szemben, miszerint a szervezett szövetségekben sportolók ne legyenek extrémek, mert náluk nincs előírás arra vonatkozóan, hogy csak úgy vizisíelhet valaki, hogy a szövetség tagja legyen. Ez a probléma a falmászóknál is felmerült.
Tóth Zsuzsanna HFFA főtitkáraként javasoltam hogy a jogszabály módosítási kérelem vagy beadvány, ha lehetséges tartalmazza azt, hogy amíg nincsenek felmérések, statisztikák, konkrét végrehajtási utasítások, addig töröljék el, vagy függesszék fel a törvényt. Elmondtam továbbá, hogy ez a törvény a repülés biztonságát súlyosan veszélyezteti, hiszen a pilótáink a sérüléseiket le fogják tagadni. A típusbalesetek így újra és újra megtörténnek, kivizsgálásukra nem lesz mód, ezért a légiközlekedési balesetek szakmai vizsgálatának szabályáról szóló jogszabályok értelmét veszítették. Hiába az anonim kivizsgálás, ha az emberek félnek a TB tehertől. Ezt a repülési formát sem lehet luxus tevékenységnek tekinteni, mivel itt is, mint a közismertebb sportokban – futball, kézilabda – mindenféle korosztály és különböző anyagi háttérrel rendelkező sportoló megtalálható. Megjegyeztem, hogy az EÜM államtitkára folyamatosan EU gyakorlatokról beszél, ez a jogszabály azonban ellentmond az európai gyakorlatnak. Gyors felmérésünkre egyetlen országból sem jött olyan visszajelzés, ahol bármely sportot űzők más elbírálás alá esnének, mint az átlag állampolgár.
Több szervezet vezetője is kihangsúlyozta, hogy amíg a valóban szándékos egészségkárosító tevékenységek – dohányzás, alkoholizmus, drog – illetve a statisztikailag bizonyíthatóan több balesettel járó népszerű sportok – futball, kézilabda, kosárlabda – nem került fel erre a listára, addig ezt mindenképpen alkotmányellenesnek ítélik. Mindemellett a cél nem az, hogy még több tevékenység felkerüljön a listára, hanem az, hogy ne legyen ilyen diszkriminatív megkülönböztetés, ami nélkülöz minden szakmai, statisztikai vagy bármilyen valós plusz TB kockázatot. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy a jelenleg „extrém” sportolók az átlagosnál egészségesebben élnek, hiszen szinte minden szabadidejüket a természetben, friss levegőn töltik. Körükben sokkal ritkábbak a szív- és érrendszeri betegségek, mert erősebb az immunrendszerük.
Összefoglalásul tehát: mindenki felháborodását fejezte ki a szakmaiatlan diszkriminatív jogszabályról. Felkértek minden szövetség vezetőjét, hogy készítsen statisztikát a baleseteikről, szakmai érveket az extrémitás ellen, az NSH pedig ír egy beadványt amit szétküldenek a jelenlevőknek és amennyiben aláírjuk, úgy mehet a Kormány elé.
Vita azonban itt nem volt, hiszen nem egy kérdezz felelek, kormány kontra sportszövetségek megbeszéléséről volt szó, hanem egy olyan megbeszélésről, ahol mindannyian egyetértettünk a szakszerűtlenül létrehozott jogszabály alkalmatlanságáról. Hogy egyetértés lesz-e azt nem lehet tudni, mert nem összehasonlíthatóak a sportok. Minket szabályoz az LT, a vizisíelőknek, falmászóknak viszont nincs ilyen szabályozójuk. Nekünk tehát jó, ha csak azok részesülhetnek a TB-ellátásból akik tagjai a szövetségnek, de más sportnál ez nem ilyen nyilvánvaló. Ráadásul semmiképpen sem EU kompatibilis.
Az összefoglaló természetesen nem tartalmazza a mintegy 4 órán át tartó beszélgetés anyagát. Szóról szóra jegyzetet Méhész Úr tudna közzétenni, mivel ő hangfelvételt is készített. Gondolom, majd ő is készít egy összefoglalót, amely olvasható lesz az MRSZ honlapján.