EHPU konferencia
2009.02.28-03.01. Nizza
Az Európai Sárkányrepülő és Siklóernyős Unió az EHPU éves ülésén szervezetünk a HFFA képviseletében új főtitkárunkkal utaztam le, hogy a hazai siklórepülés problémáit hitelesen vethessük össze a globális, de legalábbis európai testvéreink helyzetével. Az ülést megelőzően áttanulmányoztuk a kiadott napirendet és az előzetesen megküldött írásos anyagokat.
Ahogyan azt előre érzékelni lehetett az ülés fókuszában a siklórepülés európai hatósági elfogadtatása, az EASA – a közös Európai Légügyi Hatóság – több, mint hozzá nem értő hozzáállása, a siklórepülő oktatók és ezáltal az általuk képzett pilóták felkészültségében mutatkozó nagy különbségek kiküszöbölésének lehetősége és az év során, a versenyeken bekövetkezett katasztrófák és események megelőzése álltak.
Jan Fridrich (Csehország) az Európai Air Sport program menedzsere bemutatta az EASA felépítését, működését és a siklórepüléshez való katasztrofális hozzáállását. Elmondta, hogy szakmai kérdéseink megoldásához az egyes országok szervezetei maguk kell, hogy kormányaik szintjén lépjenek, mert az EASA az Európai Air Sport bizottságától érkezett észrevételekkel nem igazán foglalkozik. Ott sok más szakág ügyes-bajos dolgai között elvesznek a siklórepülés érdekei.
Ezért az EHPU levelet fog intézni az EAS (Europe Air Sport) szervezetéhez, hogy bemutassa a szabadrepülő ágak háttérbe szorított helyzetét és annak veszélyeit.
Az angol Angus Pinkerton a Légialkalmassági Bizottság előterjesztése alapján és Klaus Tanzler észrevételeivel kiegészítve indult a vita a siklóernyők és sárkányok tesztelt gyári beállításától való elállításainak ellenőrzésére a versenyeken és az elmúlt évben katasztrófákat okozó szituációk elkerülésére. Az ülés döntése értelmében az EHPU előterjesztéssel él a CIVL felé, hogy a versenyek szabályozása ne késztesse felesleges kockázatok bevállalására a versenyzőket. Se a csapat pont érdekében, se a jobb eredményért ne halogassák a szükséges helyzetben a mentőernyő kidobását, vagy egy veszélyes meteorológiai körülmény bevállalását.
A Holland Siklóernyős Szövetség elnöke Cees van Rest az európai siklórepülő oktatók szintjének azonos szintre hozását javasolta, és ezzel az egyes országok pilóta képzésében lévő nagy különbségek kiegyenlítését. Nyilván nem a színvonalas képzések minősíthetetlenre csökkentésére irányult javaslata. Eszerint a képzés bázis szintjét az IPPI kártya kellene, hogy jelentse természetesen a hozzá kiadott követelményrendszer teljesítése alapján.
Több ország jelezte, hogy szabályaik értelmében tilos külföldi oktatóknak oda képzésre növendékeket vinni (pl. Olaszország). Néhány országban ez a helyi engedélyek beszerzésével lehetséges (Svájc, Franciaország) és van, ahol a helyi klubhoz bejelentkezve lehet ezt tenni (Szlovénia, Csehország).
A Garda tónál és a Rockebrunnén tömegekkel megjelent iskolák jövőbeni elkerülésére az olasz és a francia szövetség vezetői komoly büntetéseket tartalmazó szankciókra készülnek saját pilótáik biztonságos repülési lehetőségei érdekében.
A magyar részről beszámoltunk arról, hogy a külföldre menő pilótáknak kötelező érvényes IPPI kártyával rendelkezniük, és hogy Magyarországon is megköveteljük az IPPI kártyát a külföldi pilótáktól.
Elmondtuk, hogy a szövetségünk kontrollja alól kikerült néhány magát iskolának nevező szervezet és volt oktató. A mi szakmai követelményeinknek ők nem felelnek meg, ezért kértük a hatékonyabb ellenőrzést a starthelyeken.
A francia környezetvédelmi felelős hozzászólását hallgatva azt érzékelhettük, hogy a tagországok mindegyike szenved a szubjektív természetvédelmi megítéléstől, hogy a siklórepülést egy kalap alatt kezelik a növényzet és talajromboló terepmotorozással és quadokkal, és még az állatgyilkos vadászok is több lehetőséget élveznek a nemzeti parkokban, mint mi. A beszámoló eléggé lapos volt, konkrétumokat nem tartalmazott, még az angolja is alig volt érthető. Megfogalmazódott bennünk, hogy nekünk kellene képviselni a természetvédelmi kérdést az EHPU-ban, hiszen Vásárhelyi Gabi révén jobb szakember, nagyobb szakmai felkészültséggel és érthetőbben tudná ezt az ügyet képviselni.
Az ülés résztvevői közül sokan figyelmeztettek, hogy a francia elnöklés után 2009-ben a németeken van a sor és hogy 2010-ben névsorban mi következünk. Ez ugyan meglepett minket, de új főtitkárunk szívesen áll e kihívás elé, hiszen rendezvény-szervezésben professzionális tapasztalattal rendelkezik. Az öt nyelven tárgyalóképes felkészültségével pedig nem kerülünk abba a helyzetbe, mint a franciák, hogy elnökük csak testben ülte végig az ülést, a levezetésre egy angolul is tudó kollégáját kellett felkérnie.
Jövőre Németországban állunk elébe a kihívásnak, hogy 2010-ben a HFFA látja vendégül Európa siklórepülésének szakmai szervezetét.
Kerekes László
a HFFA elnöke