Sziasztok!
Április elején start közben sikerült eltörnöm a lábamat és szeretnék írni pár szót a kálváriámról! A baleset a Nyikomon történt, április 8-án, az esti órákban. Szerencsére még többen fenn voltunk a starthelyen és mindenki rögtön a segítségemre sietett. A mentő Pásztóról érkezett, egy terepjárós srác felhozta a mentőorvost és az ápolót a starthelyre. Ők is nagyon rendesek voltak, elláttak és a terepjáróval levittek a leszállóba a mentőautóhoz. Az ügyeletes kórház Salgótarjánban volt, így oda száguldottunk. Itt már a hír megelőzött minket, tudtak a siklóernyős balesetről, így nem igazán tudtam azt állítani, hogy túrázás közben elestem,vagy hogy megharapta egy krokodil a lábamat. Az orvosok, ápolók nagyon korrektek voltak,sürgősségi esetként, rögtön meg is műtöttek. Kicsit be voltam tojva, hogy mi lesz, milyen számlát tolnak majd elém, de nem igazán volt választási lehetőségem. Szerencsémre, az egyik legjobb sebész főorvos volt ügyeletben és másfél óra alatt összelegózta a csontjaimat. A következő két hétben nem igazán történt semmi, gyógyulgattam ezerrel. Nem igazán tudták a kórházban, hogy mi lesz akkor, ha hazaengednek, ki kell-e fizetnem a kórházi kezelést, vagy nem, ez volt az első ilyen esetük. Nagyon korrekt módon viselkedtek velem, nem éreztették, hogy ” sokba fog ez kerülni”. Közben felvettem a kapcsolatot a Tóth Zsuzsival, a Gurigával és a Ferenczi Mikivel. A Zsuzsi kiprintelte nekem az extrém sportokat felsoroló törvény ide vonatkozó sorait. A törvény a TB által nem támogatott extrém sportok között, szerencsémre a ” paplanernyőzést ” említi, ami egy egészen más történet, a startkönyvemben mindenhol ” siklóernyőzés ” szerepel! Ez volt az a dolog, amire szerettem volna hivatkozni, a számla átvételekor. Végül eljött az utolsó kórházi napom, az irodában megkaptam a zárójelentést, a számlát, kb 430.000.- forintról! Vegyes érzelmekkel átmankóztam a gazdasági osztályvezetőhöz. Nagyon normális volt velem,
nem viselkedett ellenségesen. Elmeséltem a történetemet, megmutattam a Zsuzsi által kiprintelt sorokat, a startkönyvemet és arra hivatkoztam, hogy a törvényben felsorolt extrém sportok között, nem szerepel a siklóernyőzés és így miért nekem kell kifizetnem a kórházi számlát! Ők erre elővették a Magyar Közlöny megfelelő számait, megnézték, hogy tényleg nem szerepel a felsorolásban ez a sport. Még nem nyugodhattam meg teljesen, mert telefonon még tíz percig beszélt a hölgy valakivel a TB-ben, de amikor ott is rábólintottak arra, hogy ez a helyzet, kaptam egy olyan számlát, ami alapján a TB fizeti a kórházi kezelésemet! Ekkor egy kicsit megkönnyebbültem, mert volt egy pár álmatlan éjszakám!
Egyébként, abszolút nincs lelkiismeretfurdalásom, mert a Malév Zrt-nél
dolgozom és minden hónapban, most már a fizetésem majdnem felét levonják a járulékokra, adókra, már hosszú hosszú évek óta! Én nem iszom, nem dohányzom, nem drogozok, próbálok egészségesen élni, minden hónapban rendesen befizetem a járulékokat a közösbe és így nagyon igazságtalannak tartom ezt a törvényt, amivel minket büntetnek!
Sajnos, ma arra kényszerítik az embereket, hogy ha baleset történik,
/ nem csak siklóernyővel /, próbálják meg más eseményként beállítani a történteket, de ez szerintem senkinek sem jó! Nekem, most nagyon szerencsém volt, hogy rosszul fogalmazták meg ezt a törvényt, hagytak egy kiskaput, de lehet, hogy egyszer átfogalmazzák és akkor egy hasonló esetben, könnyen igen nehéz helyzetbe lehet kerülni!
Röviden ennyi a történet!
Szeretnék köszönetet mondani ez úton a balesetkor a starthelyen készülődő pilótatársaknak, akik rögtön a segítségemre siettek, az Ivánnak a profi elsősegélynyújtásért, a terepjárós kollégának a
” fuvarért ” és a HFFA-ban a Tóth Zsuzsinak, a Ferenczi Mikinek és a Gurigának a ” háttértámogatásért!!!!
Remélem, senki nem keveredik hasonló szituba!
Mindenkinek jó leszállást kívánok!
Üdv! BGy