Az MRSz főtitkár legutóbbi ellenőrzésre vonatkozó intézkedése alapján május 1-jén szombaton és 2-án vasárnap is ellenőrzést tartottam két helyszínen.

Szombaton a Mór melletti Csóka hegyen voltam. Számomra ismeretlen emberek végeztek látszólag oktatási tevékenységet. Tevékenységük szakszerűségétől szeretném elhatárolni az MRSz-t, mert jól láthatóan a feladatra alkalmatlan embereket “lökdöstek” le a 240 méter szintkülönbségű starthelyről.
Mivel jelenleg két szervezet létezik, amelyiknek oktatási engedélye van a hatóságtól, nem volt módom megtudni, hogy az illetők kinek a szervezetében és mi alapján végzik “halálosztó” tevékenységüket. Az általam ismert jelen lévő oktatók példamutatóan viselkedtek, saját repülésük lehetőségét is korlátozva segítettek a szakágunkhoz nem tartozó fára szállt pilótalány leszedésében, akinek természetesen saját társai már a levegőből nézték szerencsétlenkedését.
Az MRSz szakága a starthelyen nem oktatott, lévén az időjárás az élénk termikes viszonyok miatt erre alkalmatlan volt.

Vasárnap a HHH Vöröskővári kezdőpályáján ellenőriztem. Délután az idő a szél legyengülése miatt alkalmas volt pilóták számára gyakorlásra, de oktatóink az erős szél miatt a tematika előírásait betartva nem folytattak oktatási tevékenységet. A területen egy oktatónk volt jelen, növendékével a szél lecsendesedését várta, amikor egy láthatóan képben nem lévő fiatalember alkalmatlan felszereléssel, protektor nélküli beülővel, kerékpáros cipőben és sisakban lévő lányra adta azt az ernyőt, amelyet jól láthatóan maga sem tudott az élénk szélben kezelni. Kérdésemre, hogy melyik klubhoz tartozik az volt a válasza, hogy tulajdonképpen egyikhez sem. Jeleztem neki, hogy a területen való siklóernyős tevékenység engedélyhez kötött, amire azt válaszolta, hogy ez egy szabad ország, és magánügy, hogy ő milyen ernyővel hol és mit csinál.

 

Még egy próbálkozást tettem arra vonatkozóan, hogy lebeszéljem a repülésről, utalva a felszerelése és a módszerei alkalmatlanságára, de erre csak annyit reagált, hogy ő ide jár majd 10 éve oktatni, és soha senki nem ellenőrizte, és ne szóljak én ebbe bele.
Addigra odaért a HFFA jelenlévő oktatója, és annak növendéke. A HFFA növendéke jól láthatóan több ismerettel rendelkezett az alapvető betartandó szabályokról, mint az illegális oktatási tevékenységet folytató fiatalember, aki addigra már azzal érvelt, hogy tulajdonképpen miféle repülésről beszélünk mi itt, ő csak kupoláztatja a barátnőjét. “Azt sem szabad?”
Tájékoztattam arról a jogszabályról, hogy amennyiben a siklóernyő és a pilóta beülője a karabinerrel össze van csatolva az már a felszállás szándékának minősül, de ezt kétségbe vonta.
Arra a kérdésére, hogy miért fáj nekünk, hogy ő ezt itt teszi, azt tudtam válaszolni, hogy az ő tudatlan szabályszegéséért is minket szankcionál a hatóság, és hogy ezért nekünk kötelességünk őt erről a szabályszegő magatartásról lebeszélni.
Erre azt mondta, hogy azért mert nekem vario van az oldalamon, még nem biztos, hogy jobban repülök, mint ő, és hogy bármikor végigrepül a lejtő aljáig, ha az ernyőjét kiveszi a kocsiból.
A fiatalember ilyen tiszta és világos érvelése mellett nem láttam értelmét a további homály-oszlatásnak, lévén egy kannal vitatkoztam a nősténye jelenlétében, akit jól láthatóan most akart virtuálisan meghódítani. Látván, hogy a repülés iránti alázat szikrája sem cseppent belé a valaha történt siklóernyős képzés során (valószínűleg csupán annyit tanítottak meg vele, hogy a róla elnevezett és a másik, a jobb-fék melyik melyik, és hogy azt kell húzogatni, amikor valahogy a levegőbe jutunk) részemről befejeztem az információk átadását, látván azt is, hogy előadott gondolataim a hideg vízben nem oldódnak.
Oktatónk még kilátásba helyezte a rendőrség értesítését, de valamiért ez sem hatotta meg a botcsinálta oktatót.
Az esetet telefonon jelentettem a KBSZ ügyeletének és a repülőtér parancsnokának. Fizikai kényszer alkalmazására valószínűleg szükség lett volna, mert a szellemi fölény kevésnek bizonyult, de arra nem vagyunk jogosultak, így csak remélem, hogy a kislány sérülés nélkül úszta meg a kalandot.
Mert ha nem, abban biztos vagyok, hogy eme jelentésemet 8 év múlva a KBSz szakembere, Janovics úr a bírósági tárgyaláson ellenem fogja felhozni, engem mint felelőtlen és a hazai siklórepülés tönkretételéért felelős személyként felemlegetve.

Kérem, hogy értsétek meg tehetetlenségünket, és segítsetek abban, hogy a hatóság ne ellenünk harcoljon, hanem az ilyeneket fogja meg és büntesse meg.

Tisztelettel:
Kerekes László
MRSz főpilóta helyettes