Jól esik a hideg citromos sör ebben a melegben. Kis falu kis  főterén kis repülés után. Rencse,Szlovénia – nyár. De valószínűleg csak én érzem magam ilyen jól ebben a „kicsiségben”és Balázs, akivel egy rétre szálltunk le, már nem annyira elégedett. Sőt, biztos, hogy nem. Nem rosszmájúságból, csak az őszinte meglepett örömöm miatt mondtam a láthatóan kissé durcásan landoló Balinak, hogy de jó, hogy egy mezőre szálltunk, mire ő megjegyezte, hogy neki azért ez nem annyira jó, és ezt meg is értem. Előttem és kissé alattam próbált meg a negyedik fordulópontra eljutni, de nem csak nekem nem adta, de neki sem. Nem mintha a repülési tudásom összemérhető lenne az ővével, de azért akkor az ott nekem egy kis megnyugvást jelentett, hogy még neki sem sikerült a hegyoldalban visszaemelkednie.

A tudásunk közötti különbséget  a napi eredmény tábla azért mégis reálisabban mutatta. Miért?A jogos hitetlenkedéssel vegyes kétkedése is mutatta versenyzői rutinosságát mikor rákérdezett arra, hogy melyik bollyal is indultam, hogy így az elején vagyok. Rögtön tudtam, hogy a versenyzés során megtanulandó rengeteg téma mellett most is előjött egy plusz dolog, amit még el kell sajátítanom: a minden apróságra való odafigyelés. Ugyanis start előtt az ablakokat is eltolták egy fél órával, így hiába figyeltem az időt, mégis korán léptem ki, és csak a távminimumért járó pontokat kaptam meg ezen a napon. Ezt egy kicsit azért sajnáltam…
Ez volt a második versenynap a 2013-as Szlovén Openen, de csak az első Task, mivel az első versenynapot az erős és nem megfelelő irányú szél miatt lefújták. A rendezők így július 08.-n hétfőre egy Pipistrel gyárlátogatást szerveztek nekünk. Kicsit csalódnunk kellett, mivel csak egy Power pointos marketing előadást volt alkalmunk meghallgatni, az viszont tényleg profi volt.
Na, de visszatérve az első feladatra, – amely nem volt nagy, mindössze 65,5 km- Lijakról startoltunk és 7 fordulópont után a lijaki leszálló volt a cél. Ezen a napon a szlovénok domborítottak, az első három helyen ők végeztek. Megrostálta a mezőnyt a völgy átrepülése a negyedik forduló pontra. Jobban járt az a kb. 10 versenyző aki a következő ciklusban indult, nekik valahogyan sikerült átverekedni magukat a nagy kék semmin, ill. utána, de legtöbbjük csak pár kilométerrel tudtak nagyobbat repülni, végül viszonylag kis területen belül leszopódtak. Jellemzi a napot, hogy az ebben a bolyban repült Primoz Gricar is csak a 12. lett. A magyar csapatból legjobban Kovács Endre teljesített, mivel pár kilométerrel tovább jutott, mint Balika és én, így Endre a 13.-ik, Balika a 14.-ik helyet szerezte meg. Én a rossz kapuzásom miatt Kis Atival és Kenderes Zolival együtt a minimum távolságra járó pontot kaptam meg. Így összességében az első versenynap nem valami fényesen indult a csapatnak.

 

Július 10.-én szerdán a harmadik versenynapon, a Task2 Kovkról indult és Anjában a HQ melletti leszállóban volt a cél. A táv 110,7 km volt, 6 forduló ponttal. A zivatar veszélyre nem hívták fel a figyelmet a szervezők, de végül is 17 órakor éppen e miatt kellett stoppolni a napot. Sokat vártunk a Kovkon, mire a hátszél átfordult és egyáltalán startolni tudtunk. Ez sem ment probléma mentesen, Primoz lepördült, de szerencsésen megúszta ő is és a gépe is. A következő startja előtt olyan óvatosan nyomkodta a karbon szárnytartóit, mint tini gyerek a pattanásait. A zivatar előtt nem volt nehéz megrepülni a feladatot, bár aki nem volt az élbolyban, és nem ment elég gyorsan úgy, hogy a mezőny első harmadában repüljön, az a Lijak felé vezető 4 . száron már nem tudott a zápor miatt fordulni. Így voltam vele én is. Éppen a fordulópont környékén szakadt le az ég. Mivel Lokavecen túl a hegyvonulat szélén még közel kétezer méteren voltam eljátszottam a gondolattal hogy hátulról megközelítem a fordulópontot. Amikor azonban permetszerűen elkezdett szemerkélni az eső rögtön átértékeltem a helyzetet és húztam vissza az Anjába.  Akinek ez a forduló nem jött össze az nem érhette el a 60 km-e repült távot a stoppoláskor. Az egyre terebélyesedő zivatar elől mindenki menekült vissza a leszálló irányába, ki az Ajdovscinai reptérre szállt le, ki ahova tudott. Endre például az autópálya alatt egy mezőgazdasági átjáróba húzódott be, mire jött az özönvíz. Volt akinek sikerült visszaérnie, volt akinek nem, de szerencsére az elázáson kívül senkinek nem történt baja. A stoppolás miatt hiába is repülték meg a feladatot, csak a résztávot értékelték. A csapat eredménye ennek ellenére jól alakult, Újhelyi Balázs 2. lett, Kovács Endre a 8., Kis Ati 11., én 13., Kenderes Zoli a 25. lett.

Az előző nap zivatarosságából okulva, a szervezők már annyira óvatosak voltak, hogy a 4.versenynapot is inkább lefújták. A Burja miatt azt javasolták, hogy aki mégis repülni szeretne, az menjen át Lijakra, de 14 óra előtt a zivi veszély miatt fejezze be a repülést. Hát mi pontosan, vagy majdnem pontosan ezt is tettük. Szerintem el lehetett volna küldeni a mezőnyt egy korai indulással egy rövidebb feladatra, mert semmivel sem volt rosszabb, mint az előző nap és a zivatar is később érkezett meg, mint azt prognosztizálták. A csapat úgy döntött, hogy a lijaki rámpáról startol, és ezt jól tette. Másfél-két órát repültünk, ki a Nanosig és vissza Anjába. Kellemes volt, úgy kellett leküzdeni magunkat. Ha később is, de aztán bejött az előrejelzés, és a déli vonulaton kialakult egy zivatar, ami szépen körbejárta az egész völgyet és másfél óra múlva a Kovk felől hirtelen megerősödve úgy csapott le a pizzériára, hogy elstartoltak a napernyők. Azért megérte ez a nap. A pizzériásnak is.

Kis izgalom, és nagy lamentálás mellett indult az utolsónak tervezett 5. versenynap pénteken, mely végül is a Task3 lett, így érvényes volt a FAI II verseny, a szervezők nagy örömére összejött az 1500 pont.
Ismét a Lijakról startolt a mezőny, és a szokásos macska bölcsőben egy rövid 48,7 km-es feladatot kellett teljesíteni 7 fordulóponttal. A napot Primoz nyerte, Endre a 4. Balázs 5. Ati 11. Kenderes Zoli 23, én kapkodás miatt a 25. lettem. Ismét tanultam valamit: ne menj elöl, ha balf@szkodsz!
Balázs és Endre nagyon szépen és gyorsan végigrepülték a feladatot, de Bali gps-e úgy a harmadik fordulópont után megadta magát így az Endrére figyelve teljesítette a forduló pontokat. Saját elmondása szerint úgy a táv felét erőteljesen ordítva káromkodta végig, mert muszáj volt valakire várnia aki mutatja az utat. Megértem. Kényszerből segget nézni csak sz@r lehet. Úgy tűnik, hogy tényleg volt esélyük az első két hely megszerzésére, de hát nem így jött össze. Ha Balinál lett volna a hadtápkészlete biztos megkanalazta volna az Endrét.
Összesítésben Balázs a 3. helyet szerezte meg, Endre a 4. lett, Kis Ati 10., én 23., Kenderes Zoli a 30.
Az eredmények kiértékelése és tervezett kihirdetése teljesen elcsúszott, így mi éjfél után fájdalmas búcsút vettünk a társaságtól, így nem vettünk részt a másnap délelőtt 11 órai eredményhirdetésen.
Jó kis verseny volt, de higgyétek el a legjobb a hideg Radler, főleg ha a bajnok fizeti!