Dr. Hegedűs Anikó Alkotmánybírósághoz intézett levele
Tisztelt Alkotmánybíróság!
Dr. Hegedűs Anikó, a Szabad Repülők Szövetségének (székhely: 1139 Budapest, Dagály u. 11., nyilvántartási szám: 11299) jogásza (mely az egyetlen olyan szakmai szervezet ma Magyarországon, ami mintegy 2000 pilótát tömörít), mellékelt főtitkári meghatalmazás útján, az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló 2006. évi CXV. törvény (A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása) 6.§ (6). bekezdés e) pontja, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet módosításáról szóló 319/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 4.§ l) pontja ellen az alábbi
utólagos normakontroll
iránti kérelmet terjesztem elő és kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy a 2006. évi CXV. törvény 6.§ (6). bekezdés e) pontját, valamint a 319/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 4.§ l) pontját, azok alkotmányellenességére tekintettel megsemmisíteni szíveskedjék.
Indokaim:
A 2006. évi CXV. törvény 6.§ (6). bekezdés e) pontja szerint:
„(6) Nem az E. Alap terhére vehetők igénybe:
(…)
e) a külön jogszabályban meghatározott különösen veszélyes (extrém) sportolás közben bekövetkezett baleset miatt szükségessé vált ellátások,”
319/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 4.§:
Az R. a következő 5/B. §-sal egészül ki:
„5/B. § Az Ebtv. 18. §-a (6) bekezdésének e) pontja alkalmazásában különösen veszélyes (extrém) sportnak minősül:
a) vízisízés,
b) jet-ski,
c) vadvízi evezés,
d) hegy- és sziklamászás az V. foktól,
e) magashegyi expedíció,
f) barlangászat,
g) bázisugrás, mélybe ugrás (bungee jumping),
h) falmászás,
i) roncsautó (auto-crash) sport, rally,
j) hőlégballonozás,
k) félkezes és nyílttengeri vitorlázás,
l) sárkányrepülés, ejtőernyőzés, paplanernyőzés, műrepülés.”
Véleményem szerint a fent hivatkozott rendelkezések ellentétben állnak a Magyar Köztársaság Alkotmányának 2.§, 70/A §, valamint 70/D §-ában foglalt rendelkezésekkel.
2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.
70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.
Hivatkozott jogszabályokat az alábbiak szerint sértik az Alkotmány rendelkezéseit:
I./Jogbiztonsághoz való jog
Alk.2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
Az állam az előre meghatározott szabályokat köteles magára nézve is megtartani. Ezáltal valósulhat csak meg az állampolgárt védő jogbiztonság intézménye, a jogállamiság.
A társadalombiztosítási jogalkotást megítélő alkotmánybírósági gyakorlat visszatérő megállapítása, hogy a szerzett jogok megvonása sérti a jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvét. [Első ízben: 11/1991. (III. 29.) AB határozat, ABH 1991, 34., 35.] Az Alkotmány szerint a társadalombiztosítás az ellátáshoz való jog megvalósításának egyik eszköze, azaz a társadalombiztosításnak a szerzett jogok garantálását az ellátáshoz való alkotmányos jog megvalósítására figyelemmel kell biztosítania. [26/1993. (II. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196., 199.]
Miután hivatkozott jogszabályok a társadalombiztosításhoz való jogot vonják meg egy, a törvényalkotó által determinált csoporttól, véleményem szerint, ez sérti az Alkotmány 2.§ (1) bekezdését.
Sérti továbbá azért, mert a 319/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 4.§ l) pontjában megfogalmazottak, mint a „paplanernyőzés”, „sárkányrepülés” fogalmait sem a magyar jogrendszer, sem pedig a repülő sport szaknyelve nem ismeri. Véleményem szerint a jogbiztonság nem érvényesülhet olyan esetben, amikor egy kormányrendeletben használt fogalom nem értelmezhető és ezáltal a rendelet betartása és betartatása sem kontrollálható.
A 319/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet megalkotását nem előzte meg szakmai fórumok megkérdezése, sem a szövetségeket, sem a szakszövetségeket nem vonták bele az 1987. évi XI. törvény 20.§-a alapján előírt előkészítésbe, ami – véleményem szerint – sérti a jogbiztonsághoz való jogot és a jogalkotásról szló törvényel rendelkezéseit.
Jat. 1. § (1) A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják:
a) az Országgyűlés törvényt,
b)
c) a Kormány rendeletet,
d) a miniszterelnök és a Kormány tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet,
e)
f) az önkormányzat rendeletet.
(2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.
20. § A jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.
II./ Hátrányos megkülönböztetés, jogegyenlőség
2006. évi CXV. törvény rendelkezései alapján – figyelemmel a 319/2006 Korm. rendelet rendelkezéseire –, az Egészségbiztosítási alap terhére nem vehetők igénybe a különösen veszélyes (extrém) sportolás közben bekövetkezett baleset miatt szükségessé vált ellátások..
A különösen veszélyes (extrém) sport meghatározása egy a)-l) pontig terjedő felsorolást tartalmaz.
Véleményem szerint a rendeletben meghatározott felsorolás kellő vizsgálati elemzés mellőzésével született, hátrányos megkülönböztetést tartalmaz ezen sportokat űző emberek számára.
Az Alkotmánybíróság számos – így például már a 1009/B/1991. AB határozatában is rámutatott arra, hogy „a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (…) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya.” (ABH 1992, 479, 479-480.)
Jelen esetben az „a különösen veszélyes (extrém) sport” körébe sorolás tartalmaz diszkriminációt, minekutána a légi soprtokat – vagyis a baleseti statisztikák szerint kis kockázattal járó szabadidős tevékenységet – csoportba tartozóként kezeli, míg egyéb, magukban nagyobb veszélyességi fokot hordozó sporttevékenységek nem részei. Egyes felmérések és tapasztalatok szerint a legtöbb sérülést a BMX-kerékpárosok, a snowboardosok és a kosárlabdázók szenvedik el, azonban ezen tevékenységek nem kerültek bele a rendeletbe.
Egyébként semmilyen vizsgálat nincs arra vonatkozóan, hogy az egyes „extrémnek” nevezett sporttevékenység esetében pl. a közlekedési balesetekhez viszonyítva több lenne a tevékenységgel kapcsolatos sérülés.
Hivatkozott jogszabályok nem veszik figyelembe, hogy – például – a „sárkányrepülés, ejtőernyőzés, paplanernyőzés” alá tartozó sportok művelői az átlagosnál egészségesebb életmódot folytatnak; az átlagembernél többet töltenek a szabadban; kevesebb köztük a szív és érrendszeri megbetegedésben szenvedő. Az ilyen sportokat művelőkben, tehát más oldalról kevésbé terhelik a társadalombiztosítást.
Miután a sportbalesetek száma nem indokolja az „extrém” kategóriába sorolást, véleményem szerint a jogszabály hátrányos és nem indokolt megkülönböztetést tartalmaz, holott az Alk. 70/A§ (2) szerint „Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.”
Továbbá fent hivatkozott jogszabályok alapján, a 319/2006 Korm. rendeletben felsorolt „különösen veszélyes (extrém) sportot” űzők esetén nem valósul meg a jog- és esélyegyenlőség más – adott esetben akár nagyobb veszélyességi fokot rejtő – sporttevékenységet folytatókkal szemben, mely sportágak a felsorolásban nem szerepelnek.
Itt kívánom megjegyezni, hogy légi sportok csupán a KRESZ szabályaihoz hasonló közlekedési szabályok betartásával folytathatók, kötelező felelősségbiztosítás megkötése mellett. Szakmai szervezet – mely többek közt repülésbiztonsági szolgálatot is működtet – tömöríti a pilótákat, gondoskodik nyilvántartásukról, felügyeletükről, képzésükről.
Semmilyen eredmény, tapasztalat vagy akár statisztika nem támasztja alá, hogy a veszélyesebb vagy több balesetet okozó lenne a légi-, mint a közúti közlekedés.
1995. évi XCVII. törvény a légi közlekedésről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 141/1995. (XI. 30.) Korm. rendelettel
69. § (1) Nyilvános repülőtér üzemben tartására, légiforgalmi irányítói tevékenység ellátására, valamint légi közlekedési tevékenység (71. § 10. pont) végzésére engedély akkor adható, ha a kérelmező megfelelő felelősségbiztosítási fedezettel rendelkezik. A gazdasági célú légi közlekedési tevékenység (71. § 27. pont) végzésére engedély abban az esetben adható, ha a kérelmező a légi fuvarozók engedélyezéséről szóló, a Tanács 2407/92/EGK rendeletében foglaltaknak megfelelő felelősségbiztosítással rendelkezik.
(2) A kötelező felelősségbiztosítás az üzemben tartó által a légi jármű vezetésével vagy a fedélzeten egyéb szolgálat teljesítésével megbízott személyek által feladatuk ellátása során harmadik személynek okozott károk megtérítésére is kiterjed.
71. § A törvény alkalmazásában
10. légiközlekedési tevékenység:
a) a légi járművel végzett személyszállítás és árufuvarozás (ideértve a postai küldemények fuvarozását),
b) a légi járművel folytatott munkavégzés (pl. teheremelés, mező-, erdő- és vízgazdálkodási célú repülés),
c) a bajba jutott vagy eltűnt légi jármű megsegítésére irányuló kutató-mentőrepülés,
d) a légi járművel végzett egészségügyi mentőrepülés,
e) a légi jármű sport-, valamint magáncélú alkalmazása,
f) a vállalati célú légi közlekedés,
g) a légiközlekedési szakszemélyzet gyakorlati repülő kiképzése,
h) a légvédelmi készenléti repülések kivételével az állami légi járművel végzett repülés;
III./ Legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog
A 2006. évi CXV. törvény rendelkezései alapján a 319/2006. Korm. rendeletben felsorolt különösen veszélyes (extrém) sportolás közben bekövetkezett baleset miatt szükségessé vált ellátások nem vehetők igénybe az Egészségbiztosítási Alap terhére.
A törvény következtében, amennyiben baleset származik a kormányrendeletben foglalt sporttevékenységek közben, a sérültnek nincs lehetősége igénybe venni a szükséges ellátásokat, ha azokat nem tudja megfizetni. Történik ez mindazok ellenére, hogy a közterhek viseléséhez anyagi viszonylatai függvényében hozzájárult és egészséges életmód, sportolás közben érte baleset, nem pedig –például –gyorshajtás, alkoholizmus, dohányzás vagy egyéb tudatos önpusztítás okán szorulna orvosi ellátásra.
Miután ma Magyarországon nincs olyan biztosítási konstrukció, amely ezen „különösen veszélyes (extrém) sportolás közben bekövetkezett baleset miatt szükségessé vált ellátások” fedezésére szolgálna, teljesen lehetetlenné válik, hogy ezek az állampolgárok megfelelő orvosi ellátáshoz jussanak.
Mindezek alapján –véleményem szerint – vagyoni megkülönböztetésen alapuló, állampolgári jogok gyakorlásában történő negatív diszkrimináció éri azon állampolgárokat, akik nem rendelkeznek megfelelő anyagi fedezettel, hogy a 319/2006. számú kormányrendeletben felsorolt sporttevékenységek kapcsán esetlegesen bekövetkező egészségügyi ellátását fedezni tudják és így az elvi lehetőségét is elveszítik, hogy a kormányrendeletben felsorolt bármely sporttevékenységet folytassák.
Fentiekre tekintettel tisztelettel kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságtól, hogy az esélyegyenlőség, valamint a testi és lelki egészség biztosítása érdekében 2006. évi CXV. törvény 6.§ (6). bekezdés e) pontját, valamint a 319/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 4.§-át, azok alkotmányellenességére tekintettel megsemmisíteni szíveskedjék.
Budapest, 2007. január 15.
Tisztelettel:
Dr. Hegedűs Anikó